A dámszarvas élőhely-használatának és táplálkozásának vizsgálata

 

 

Projectvezető: Dr. Sándor Gyula, egyetemi docens

Munkatársak: Tari Tamás, intézeti munkatárs; Heffentrager Gábor, hallgató

Megbízó: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

 

Célkitűzés

A már megvalósuló kutatás a hazai vadgazdálkodás néhány eleddig még homályos kérdésére keresi, és remélhetőleg adja meg a választ. A korábbi célkitűzést messze túlszárnyaló technikai eszközök kerültek és kerülnek folyamatosan beszerzésre és alkalmazásra. A rádiótelemetriás technológiák megjelenésével lehetőség nyílt az egyes vadfajok otthonterületének, mozgáskörzetének megvizsgálására, azonban újabban a GPS technológiák szűk körű polgári felhasználása további távlatokat nyitott meg a vadbiológiai kutatások területén. A pontosabb helymeghatározással és gyakoribb észlelési idővel rendelkező műholdas technológia sokoldalúbb eredményekre és szélesebb következtetések meghozására sarkallnak. Az eredetileg kitűzött kutatási feladat megoldására is alkalmasabb a GPS technológia használata, egyetlen nem elhanyagolható hátránya alkalmazásának viszonylag magas költsége. Az elkezdett kutatás majdani eredménye képen a dámszarvas élőhely-használatának okai (rendelkezésre álló táplálék összetétel, zavarási tényezők, populáció sűrűség, szaporodási időszak, az egyed ivara, kora, stb.), az abban bekövetkezett változások (mozgáskörzet kiterjesztés, mozgáskörzet áthelyezés) vizsgálhatóvá válnak. Ilyen vadbiológiai kutatások hazánkban gyerekcipőben járnak, intézetünkben megkezdett hasonló jellegű kutatómunka vizsgált vadfaja a gímszarvas, hazánk kimagaslóan értékes dámszarvas állománya azonban ezen a téren is alulkutatott.

 

Anyag és módszer 

A vizsgálat helyszíne. A kutatás helyszínéül a SEFAG ZRt. Lábodi területe került kiválasztásra. Ennek oka az ott dolgozó kollégák magas szakmai felkészültsége, a terület kimagasló minőségű dámszarvas állománya és a kutatás eredményeire kíváncsi és fogékony szakmai vezetése.

 

Befogási eljárások tervezett alkalmazása. A kutatás az évenkénti 2 példány befogására és megjelölésére épül. A 2005-ös vadászati idényben a tervezetnek megfelelően két egyed (tehén) került befogásra és GPS nyakörvvel való megjelölésre. A 2006-os évben további két egyed (bika) GPS adóval történő ellátása történt meg. A kutatási területen az őszi időszaktól kezdődően a befogóhelyeken folyamatos takarmányozás történt. Az alkalmazott befogási módszerek az adott időszak, dámszarvas állománysűrűsége és időjárása függvényében lettek kiválasztva és alkalmazva (ejtőháló, perorális és parenterális befogási módszerek). A célunk az, hogy a lehető legbiztonságosabban kerüljenek befogásaink kivitelezésre, majd ezt követően fölhelyezzük a műholdkövető nyakörveket, lemérjük az egyedek jellemző testméreteit és az állatokat karanténba helyezzük. A teljesen egészséges példányokat kétnapi elzárás után szabadon eresztjük. A reménybeli kutatási terület jó feltártsága, a viszonylag sík terep, az intenzív takarmányozáshoz és zavaráshoz szokott dámszarvas állomány, sikerrel kecsegtet a befogási módszerek alkalmazásakor. A 2005-ös és 2006-os vadászati szezonokban sikeresen alkalmaztuk befogási módszereinket. A szabadon engedett két tehén közül sajnos az egyiket az elengedést követő negyedik héten véletlenül elejtették. Azonban a gazdálkodó a nyakörvet visszajuttatta, így sikerült még a vadászati szezonban újabb tehenet befogni és a meglévő nyakörvvel ellátva szabadon engedni. A két bika befogása és szabadon engedése gond nélkül történt meg.

Az élőhely-használat nyomon követése. Az alkalmazott GPS nyakörvek előzetes beprogramozásuk után képesek arra, hogy az állat pontos helyét az előzetesen beállított időpontokban műhold segítségével bemérjék és ezeket az adatokat tárolják. A nyakörvek hosszú távú (akár három éves) folyamatos működést tesznek lehetővé, az adat visszanyerés pedig vagy a nyakörv kézhezvételével, vagy kisebb távolságból távletöltéssel is megoldható. Az eszközök távvezérléssel automatikusan kioldanak és az állatról leesnek, vagyis nem igénylik az állat újra befogását, esetleg elejtését. A leesett nyakörv kézi vevővel bemérhető és az adatok így is visszanyerhetők, a telep cseréje és karbantartás után, pedig az eszköz újra használható. Természetesen a folyamatos kontroll miatt a jelölést követően terepi napjainkon az adatok letöltése a cél és azok folyamatos feldolgozása, értelmezése. Jelenlegi stádiumunkban az első éves adatok letöltése megtörtént az adatok értékelése és megjelenítése folyamatban van.

 

Táplálékvizsgálatok. Az egyes megjelölt egyedek helymeghatározása után és azok térképi megjelenítésével a preferált élőhelyek és az azokon rendelkezésre álló táplálékforrások föltártakká, esetleg terepi felvételekkel pontosabban meghatározhatóvá válnak. A mezőgazdasági kultúrák folyamatos nyomon követésével az ott fogyasztott táplálékok és azok kedveltsége meghatározható. A valószínűsített táplálkozási helyek feltárásával az erdei és mezőgazdasági vadkár is figyelemmel kísérhető az egyes védekezési eljárások hatékonysága ellenőrizhető.

 

Az adatok feldolgozásának módszere. A mérések alapján kapott lokalizációs pontokat téréken rögzítjük, majd statisztikai módszerekkel dolgozzuk föl, az elkülönített élőhelyek táplálékkínálatát üzemtervek alapján meghatározzuk és terepi fölvételekkel pontosítjuk.

 

Eredmények 

A kutatás jelenlegi fázisában részeredményekkel rendelkezik. Az első éves adathalmazok letöltése megtörtént. A mozgáskörzet (otthonterület) nagyságát több módszerrel is meghatározzuk, ezek használhatóságát összevetjük. Igyekszünk azt kiválasztani, amely az adott vadfaj esetében gyakorlatban is jól alkalmazható. Eddig az alábbi módszerekkel dolgoztunk.

 

1. Legkisebb konvex terület (minimum convex polygon – MCP)

Ennél a módszernél a pontokat – esetleg a pontok bizonyos százalékának – befoglaló legkisebb konvex területet értjük. A szélső pontok kihagyásához a harmonikus átlag módszert

alkalmazhatjuk.

2. Kernel módszer

Az egyik legáltalánosabban alkalmazott sűrűség becslési módszer. Mi a Silvermann-féle (SILVERMAN, 1986) módszert a következő paraméterekkel használtuk: 50 m-es cellaméret, és 500 m-es keresési sugár.

3. Jennrich-Turner módszer

Ez a módszer a Jennrich-Turner féle bivariáns normál élőhelyet adja meg (JENNRICH ÉS TURNER, 1969). A legalkalmasabb módszer az egy irányban elnyúló mozgáskörzet becslésére (pl. hosszú völgyekben).

 

Az élőhely-használat becslésére mindenekelőtt folyamatosan felmérjük a mozgáskörzeten belül rendelkezésre álló élőhelyet. Ehhez mezőgazdasági területeken folyamatosan nyomon követjük a termesztett kultúrák fenológiai állapotát, illetve feljegyezzük a betakarítás időpontját. Erdőterületeken használjuk az Állami Erdészeti Szolgálat számítógépes adatbázisát, terepen aktualizálva azt. Az adatbázisban csak leírás szintjén szereplő, de eddigi vizsgálataink alapján az élőhely-használatot erősen befolyásoló cserjeszintet, illetve annak sűrűségét területbejárással becsüljük. A GPS-ről letöltött koordinátákat térképre helyezzük, és meghatározzuk a tényleges élőhely-használatot. A kínálatot és az élőhely-használatot összevetve élőhely-preferenciát határozunk meg. Ehhez két módszert alkalmazunk, illetve tesztelünk a gyakorlatban.

 

Az egyik, az eddig a szakirodalomban általánosan alkalmazott Ivlev-index (V. S. IVLEV, Experimental Ecology of the Feeding of Fishes, Yale Univ. Press, New Haven, CT, 1961. In. Krebs, Ch. J. (1989): Ecological methodology. – Harper & Row, NY, 654 pp.), a másik pedig a külföldi lektorok által újabban egyre gyakrabban megkövetelt, viszonylag új módszer, az Aebischer-féle hierarchikus módszer (AEBISCHER, N. J., R. E. KENWARD, P. ROBERTSON. 1993. Compositional analysis of habitat use from animal radio-tracking data. Ecology 74(5):1313-1325.).

 

A részeredmények a programban fellelhetők, személyes megkereséssel hozzáférhetőek.