A dámszarvas korának és otthonterületének meghatározása az élővad befogás segítségével

 

 

Projectvezető: Dr. Sándor Gyula, egyetemi docens

Munkatársak: Tari Tamás, intézeti munkatárs; Nagy Katalin, hallgató

Megbízó: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

 

Célkitűzés 

A kutatás a hazai vadgazdálkodás néhány eleddig még homályos kérdésére keresi, és remélhetőleg adja majd meg a választ. Talán a legfontosabb kérdés ezek közül a dámszarvas kormeghatározásában adódó pontatlanságok tisztázása. A kormeghatározásra sok kísérlet történt már a múltban és bizonyos eljárások a gyakorlatban is meghonosodtak, de ezek pontatlansága mégis számottevő lehet, örök vitaként feszülve a trófeabírálat, állományszabályozás és a hozzájuk kapcsolódó esetleges szankciók között. A vizsgálat során a befogott és megjelölt borjak és ünők, pontos kora adott, így az állatok korosodásával, elejtésük után az egyes koponyákon alkalmazott korbecslési eljárások pontossága megvizsgálható lenne. Számszerűsíthetővé válhatna az esetlegesen dögön talált jelölt állatok segítségével a felnőttkori mortalitás és annak jellemző életkora.

 

Anyag és módszer 

A vizsgálat helyszíne és ideje. A kutatás két jól elkülönülő egységre bontható. A kormeghatározás gyakorlati helyszíne a Délalföldi Erdészeti Zrt. Ásotthalmi Erdészete. Míg az otthonterület meghatározás terepi bázisa a SEFAG Zrt. Lábodi Vadászerdészete. A kutatás a 2004-ös évben kezdődött és célszerűen legalább addig tart, amíg a korok vizsgálatánál az idős korosztályok is a mintáinkba kerülhetnek.

 

Jelölések. A befogás után az állatokat maradandó jelöléssel láttuk el. Ezek a jelölések a kormeghatározáshoz az un. Supertag fülbiléták. A fülbiléták sorszámozottak, így a megjelölt egyedek pontosan beazonosíthatók. Az otthonterület vizsgálatához pedig VHF nyakörvek fölhelyezése történt meg.

 

Korbecslés. Az elejtett egyedeken végezhető korbecslési eljárásokat sorakoztatja föl. Az elejtések után a kormeghatározás alapját képező állati testrészek (fej (dámszarvas tarvad), alsó állkapocs (dám bika)) ideiglenes fagyasztás után intézetünkben kerülnek vizsgálatra. A vizsgálat semmilyen elejtési szám növelést vagy idényen kívüli elejtést nem igényel, és az elejtések mennyiségét sem korlátozza hiszen a terítékre került vad esetén, legyen az bármikor megjelölve, a korbecslés megtörténik. Az elejtett egyedeken valamennyi ismert eljárása felhasználásra kerül a kormegállapítására, hogy a tényleges és ismert korral ezeket összevetve, egy biztonsági tényezőt kidolgozva alkalmazni lehessen a gyakorlati kormeghatározásoknál. Ezek az eljárások a következők: koponyacsontok vastagsága, a varratok elcsontosodásának mértéke, fogkibúvás és fogváltás mértéke, fogkopás, metszőfogkoronák kopása, metszőfogak szögállása, fogakban képződő pótdentin és a cementzónák vizsgálata.

 

A borjak és felnőtt állatok mortalitásának meghatározása. Az időtálló és korrekt jelölések lehetővé teszik, hogy az esetleges természetes pusztulás következtében elhullott állatok tetemeinek megtalálásakor azok beazonosíthatóak legyenek. Ez a beazonosítás megmutatja az állat tényleges korát, vagyis az esetleges természetes mortalitások mértékének korfüggése és azok mértéke kimutatható.

 

Az otthonterület elhelyezkedésének és nagyságának becslése. A kutatás során egy VHF adót helyeztünk föl bikára, míg 5 adó tehenekre került. Az adók folyamatos bemérése (havonta legalább egy bemért pont) lehetőséget ad az azt viselő egyed otthonterületének meghatározására, az abban bekövetkező változások regisztrálására. A technika nem teszi lehetővé az élőhely-használat vizsgálatát, ennek meghatározására egy újabb kutatás keretében került sor

 

Eredmények 

A kutatás jelenlegi fázisában részeredményekkel rendelkezik. A korbecslésre került eljárások megbízhatóságának és használhatóságának eldöntése az egyes meghatározott korok vizsgálata folyamatban van. Az otthonterületek meghatározásához is folyamatos bemérések történnek részeredmények a programban fellelhetők, személyes megkereséssel hozzáférhetőek.

 

 

 

Fotók: Sándor Gyula