Nagyvad táplálkozás- és élőhely-választás vizsgálatok

 

 

Projektek: K+F nagyvadkutatási programjának, Vadgazdálkodási Tanszék (Projektvezető: Dr. Kőhalmy Tamás) 1983-1989;

A vadrágás és vadtakarmányozás összefüggései (Projektvezető: Dr. Náhlik András és Dr. Jakub Borkowski, résztvevők: Tari Tamás intézeti mérnök, Tóth Réka tanszéki mérnök) Nemzetközi projekt a Földművelésügyi Minisztérium K+F megbízás és a lengyel Forest Research Institute közös finanszírozásával 1993-1997;

A gímszarvas-gazdálkodás ökológiai és ökonómiai szempontú racionalizálása (Projektvezető: Dr. Náhlik András, résztvevők: Tari Tamás intézeti mérnök) Földművelésügyi Minisztérium K+F megbízás 2002-2006.

A környezetkímélő erdei nagyvadgazdálkodás feltételeinek kutatása (Projektvezető: Dr. Náhlik András, résztvevők: Tari Tamás intézeti mérnök) NKFP alprogram A nemzeti erdővagyon védelme, fenntartható hasznosítása és fejlesztése projekt keretén belül 2002-2005.

A szabadterületi tartamos nagyvad-gazdálkodás ökológiai feltételeinek meghatározása (Projektvezető: Dr. Náhlik András, résztvevők: Dr. Sándor Gyula egyetemi docens, Tari Tamás intézeti mérnök, Dremmel László doktorandusz) ERFARET alprogram az NKTH Pázmány Péter programjában 2005-.

 

A módszerek és eredmények vázlatos leírása:

 

A természetközeli, és pénzügyileg is eredményes nagyvadgazdálkodás megvalósításához meg kell találni azokat a tényezőket, amelyek felelősek a vadkár kialakulásáért. Ehhez mélyebb ismeretekre van szükség azon nagyvadfajok táplálék-összetételéről, táplálkozásetológiájáról, élőhely-használatáról, és mozgáskörzetéről, amelyek az erdei vadkár legnagyobb részét okozzák.

 

Módszerek: a nagyvad táplálkozását téli, hóban történő nyomkövetéssel, a rágásnyomok felmérésével és bendőtartalom vizsgálatokkal végezzük.

Az élőhely-választást hullatékcsoportok sávokban történő számlálásával és GPS telemetria segítségével becsüljük.

Ugyancsak GPS telemetria vizsgálatokkal becsüljük a mozgáskörzetek nagyságát.

 

Eredmények: A gímszarvas által fogyasztott táplálékokat vizsgálva megállapítottuk, hogy a vizsgált területen talált legfontosabb növények listája: hamvas szeder, gyertyán, erdeifenyő, lucfenyő, kecskefűz, kukorica, káposzta repce, köles és különféle egyszikűek. Az egyszikű növények, valamint a hamvas szeder valamennyi, általunk vizsgált mintában megtalálhatóak voltak, hasonló gyakorisággal volt jelen a gyertyán. A kukorica és az erdei fenyő a minták felében, a többi faj esetlegesen volt jelen a bendőtartalomban. A felvett táplálék-összetevők aránya nagyban függ attól, hogy a szarvas hozzáfér-e mesterségesen kihelyezett takarmányhoz, vagy nem. Egyes esetekben jól megfigyelhető a kukorica rendkívül magas részaránya, ez az intenzív mesterséges takarmányozásnak köszönhető. Máskor a bendőtartalom változatosabb képet mutat, túlsúlyba kerülnek azok a természetben előforduló fajok (erdei fenyő, kecskefűz, hamvas szeder) melyeket a szarvas jobban preferált táplálkozása közben.

Az erdőfelújításokban történő táplálkozást és a kiegészítő takarmány felvételét vizsgálva megállapítottuk, hogy alacsonyabb heti átlagos minimumhőmérséklet mellett a rágás intenzitása alacsonyabb volt. Megállapítottuk, hogy fagyban a gímszarvas számára nem volt kedvelt táplálkozási terület az erdőfelújítás. A hótakarós napokon annak ellenére szignifikánsan kisebb volt a rágott hajtások száma, hogy a hó maximális mélysége mindössze 5 cm volt, tehát nem takarta be a csemetéket. A hótakarós heteken szignifikánsan több mesterségesen kijuttatott takarmány fogyott, mint a hómentes heteken. A hó elolvadása után, az idő előrehaladtával, a heti takarmányfogyás kimutathatóan nőtt. Nem találtunk ugyanakkor szignifikáns összefüggést a takarmány fogyása és a hőmérséklet között.

A vadgazdálkodási berendezések (etetők, szórók, sózók, dagonyák, stb.) közelében, a terepi felvételezés és a készített jegyzőkönyvek alapján jól látható volt, hogy jobban használja a vad a berendezés környezetében előforduló élőhelyet.

Egyidejűleg becsülve a szarvas táplálék-összetételét és az egyes élőhely-típusok nagyvad általi használatának mértékét a következő eredményekre jutottunk. A szarvasok mindössze az esetek 14%-ban tartózkodtak a dombok északi oldalán, igyekeztek a melegebb kitettséget választani. A gímszarvas mozgása során egyenletesen használta ki élőhelyét, nem volt ugyanis lényeges különbség az erdők átlagos, és az átváltással érintett erdők típusa és koreloszlása között. Nagy volt azonban a különbség az erdők átlagos, és a táplálkozással érintett erdők típusa és kora között. Táplálkozási helyként alig jöttek szóba a záródott, cserjeszint nélküli középkorú állományok. Általában megállapítható volt, hogy nem annyira az erdőállomány jellemzői befolyásolták az élőhely-használat intenzitását, hanem a cserjeszint borítottsága. A fa- és cserjefajok 14%-át a szarvas nem zárt állományokban, hanem nyílt élőhelyeken és nyiladékokon, illetve azok szegélyein vette fel.

Megállapítottuk, hogy a gímszarvas a legintenzívebben a közép, és időskorú erdeifenyő állományokat használta, aminek az oka az itt található sűrű szederborítás volt. A fiatal, erősen záródott tölgyesek használata jelentős volt, de ennek oka valószínűleg a vadföld közvetlen szomszédsága volt. A vadföldeket a nagyvad különösen a jó búvóhelyet nyújtó állományok közvetlen közelében használta erőteljesen. A területen található kerítések, bekerített erdősítések nagymértékben befolyásolják az élőhely-használatot, ilyen objektumok több száz méteres körzetében egyáltalán nem, vagy sokkal kisebb mértékű volt a vad jelenléte, még a jó búvóhelyet nyújtó állományokban is. Jól megfigyelhető volt, hogy az idősebb tölgyállományokat szinte egyáltalán nem használta a nagyvad, ahol mégis erőteljesebb volt a használat, ott vagy vadváltó esett a területbe, vagy magas cserjeszintű folt.      Természetes felújítással kezelt területeken az élőhely-használati index alapján gímszarvas a fiatal állományokat, és a 60-100% újulattal borított állományokat preferálja leginkább, de a szederrel borított területeken is szívesen tartózkodik. Ezt azzal indokolhatjuk, hogy ezen állományokban nyugalmat, búvóhelyet talál magának, valamint a tél folyamán a szedres, fiatalos állományokban táplálékhoz jut.

Az élőhely-használatot az egyéb fajoknál is a fedettség befolyásolta a legerőteljesebben. Az őz esetében a fedettség növekedése, mivel azt zömében a kedvelt táplálékot nyújtó szeder adta, egybeesett a táplálékkínálat növekedésével. Nem mutatkozott összefüggés az erdőállomány típus és az élőhely-használat között. A legelők használata különösen a vaddisznó esetében volt jelentős.

 

 

 

 

Publikációk:

Náhlik, A.: A gímszarvas (Cervus elaphus L.) táplálkozásökológiájának vizsgálata téli nyomkövetések alapján. Nimród Fórum 1989:IV.

Náhlik, A.:  Winter food habits of red deer (Cervus elaphus) based on snow tracking. In: Bobek, B.; Perzanowski, K.; Regelin, W.C. eds.: Global Trends in Wildlife Management, Proceedings of the 18th IUGB Congress, Krakow, Poland. Krakow-Warszawa. 1991:145-149.

Náhlik, A.: Possible causes of the browsing impact of ungulates on afforestations and the ways of their prevention. Proceedings of the International Conference on Sustainable Use of Biological Resources – naturexpo (Jolánkai M. and Láng I. eds.) AKAPRINT Publishers, Budapest. 1999:51-56.

Náhlik, A., Borkowski, J., Tóth, R. és Nacsa, J.: A gímszarvas téli táplálékfelvételének néhány jellemzője. Vadbiológia 2002(9): 10-17.

Náhlik, A., Tari, T. és Nacsa, J.: A gímszarvas és őz téli erdősítéshasználatának jellemzői. Vadbiológia 2003 (10): 15-25.

Náhlik, A., Borkowski, J., Nacsa, J. and Király, G.: Data on winter-feeding ecology of red deer. Abstracts of the 26th Congress Int. U. Game Biol., 2003. Braga, Portugal

Király, G. és Náhlik, A.: Szarvasok GPS telemetriás mérése és az adatok térinformatikai feldolgozása az élőhely-használat vizsgálatához. Geomatikai Közlemények MTA GGKI, Sopron, 2005 (VIII.): 257-263.

Náhlik, A., Borkowski, J. and Kiraly, G.: Factors affecting the winter-feeding ecology of red deer. Wildlife Biology in Practice. 2005. 1(1): 47-52.

Náhlik, A. és Tari, T.: A gímszarvas és őz téli erdősítés-használatára és csemeterágására ható tényezők vizsgálata az erdei kár csökkentése céljából. Gyepgazdálkodási Közlemények 2006 (4): 75-79.