A nagyvad mesterséges takarmányozásának ökológiai vizsgálata

 

 

Projektek: A vadrágás és vadtakarmányozás összefüggései (Projektvezető: Dr. Náhlik András és Dr. Jakub Borkowski, résztvevők: Tari Tamás intézeti mérnök, Tóth Réka tanszéki mérnök) Nemzetközi projekt a Földművelésügyi Minisztérium K+F megbízás és a lengyel Forest Research Institute közös finanszírozásával 1993-1997;

 

A módszerek és eredmények vázlatos leírása:

 

A nagyvad kiegészítő takarmányozása Közép-Európában megszokott, hétköznapi vadgazdálkodási gyakorlat. A takarmányozás környezetre, például a vadkár alakulására kifejtett hatásáról született néhány tanulmány, melyek következtetésüket tekintve eléggé ellentmondóak. És bár van néhány olyan adat, amely az európai vagy észak-amerikai nagyvad fajok testtömegének vagy szaporodási teljesítményének mesterséges takarmányozás következtében történő növekedését mutatja, Magyarországon a kiterjedt takarmányozási gyakorlat ellenére is igen kevéssé kutatott annak hatása a vadkárra és a nagyvad testi fejlődésére, szaporodási teljesítményére.

Tudjuk, hogy a táplálékkínálat mennyisége és minősége alapvetően meghatározza a nagytestű növényevők táplálkozási stratégiáját, de ennek vélhetően vonatkoznia kell azokra az esetekre is, amikor a táplálékkínálatot mesterséges úton egészítik ki. A mesterséges takarmányozás hatására vonatkozó kutatások eredményei ellentmondóak. Egyes kutatások szerint a mesterséges takarmányozás a vadkárt növeli, mások azon a véleményen vannak, hogy megfelelő takarmányozással a hántáskár jelentősen csökkenthető, vagy megszüntethető.

 

1.      A mesterséges kiegészítő takarmányozás és a rágáskár összefüggéseinek vizsgálatára egy kísérletet állítottunk be. Három, egyenként fél hektáros kocsányos tölgy mesterséges felújítást bekerítetlenül hagytunk, és három méter széles homoksávval vettünk körbe azért, hogy az erdősítéseket látogató vad faját és számát meg tudjuk határozni. A három mintaterület egyike mellett kukoricát, a másik mellett kukoricaszemekkel kevert répaszeletet etettünk december elejétől kezdődően április első hetéig. A harmadik területen mesterséges takarmányt nem juttattunk ki, ez kontrolként szolgált. Hetente mértük a takarmány fogyását, és az erdőfelújításban a csemeték lerágott hajtásainak számát. Mértük a napi minimális hőmérsékletet és feljegyeztük a hótakaró vastagságát.

Az eredmények azonban azt mutatják, hogy -1 ˚C hőmérséklet alatt az erdősítések rágása lecsökken. A kisebb intenzitású rágás okait abban látjuk, hogy a hőmérséklet csökkenése következtében a gímszarvas termoregulációjának fenntartása, illetve energiakiadása csökkentése érdekében kerülte a nyílt élőhelyeket, és az egyébként is hatékonyabb táplálkozást biztosító, dús szederborítással rendelkező öreg erdei fenyvesekben tartózkodott.

A nagytestű növényevők táplálkozás stratégiájának megváltozását a hótakaró megjelenése következtében ismert jelenség. A változás oka, hogy a szarvasfélék táplálkozási stratégiájának meghatározó eleme az energiamaximálás. Még a sekély hótakaró is a táplálkozási helyek megváltozását eredményezi. A szarvas az erdősítéseken addig táplálkozott, amíg az megfelelő táplálékkínálatot nyújtott. Az erdősítéseken a csemeték hajtástömege csak igen csekély mennyiségű táplálékot kínál. Ezeken a helyeken ezért csak úgy lehet hatékony a táplálkozás, ha hozzáférhetőek a csemeték közötti lágyszárúak. Mihelyst a hó belepte a lágyszárúakat a gímszarvas kerülte az erdősítéseket. És bár ebben az időszakban a lágyszárúak, különösen a kétszikűek továbbra is fontos alkotói a szarvas táplálékkészletének, a táplálék összetétel eltolódik a fás szárúak javára.

Mivel a hótakaró megjelenése miatt a táplálkozás hatékonysága jelentősen csökken, a szarvas ezt a mesterséges takarmány fokozott fogyasztásával kompenzálja. Ugyanakkor a mesterséges takarmány fogyasztása a tél előrehaladtával nő, ami vélhetően a kondíció romlásával van összefüggésben.

A mesterséges takarmányozás hatására a szarvasok rágással okozott kártétele nőtt. Ez nyílván annak a következménye is, hogy a takarmányozott helyek szarvas általi látogatottsága megnő. A jelenség azonban nem magyarázható ennyire egyszerűen. Ugyanis minél nagyobb volt a takarmányfelvétel, annál intenzívebbnek bizonyult az egy szarvas által okozott rágáskár, és ez vonatkozott a szemes kukorica és répaszelet etetésére egyaránt. Nem csak azért nőtt tehát meg a takarmányozás következtében a rágáskár, mert több szarvas rágott, hanem azért is, mert egy szarvas többet károsított. Ez utóbbi jelenség okait két tényezőben kereshetjük. Az etetőknél a szarvas táplálkozási hatékonysága erősen megnő, ezért a hely vonzóvá válik számára, hajlamos itt elidőzni. Másrészt az etetőhelyek közelében gyakorta bekövetkező hántáskár azt valószínűsíti, hogy a nagymennyiségű, egyoldalú mesterséges takarmány felvételét a szarvas kompenzálni igyekszik, vélhetően rostban gazdagabb táplálék felvételével.

 

Publikációk:

Náhlik, A., Borkowski, J., Tóth, R. és Nacsa, J.: A gímszarvas téli táplálékfelvételének néhány jellemzője. Vadbiológia 2002(9): 10-17.

Náhlik, A., Borkowski, J., Nacsa, J. and Király, G.: Data on winter-feeding ecology of red deer. Abstracts of the 26th Congress Int. U. Game Biol., 2003. Braga, Portugal

Náhlik, A., Borkowski, J. and Kiraly, G.: Factors affecting the winter-feeding ecology of red deer. Wildlife Biology in Practice. 2005. 1(1): 47-52.

 

2.      A mesterséges kiegészítő takarmányozás hatását vizsgáltuk az őzsuták szaporodási teljesítményére és a bakok agancsnövekedésére. Az idősebb bakok agancstömegének a pelletált takarmány etetése következtében történt növekedése világosan kimutatható volt. Az, hogy a fiatal bakok esetében ilyen növekedés nem volt, és, hogy csak néhány, igazán kiemelkedő bakot produkált a kiegészítő takarmányozás azt mutatja, hogy még ilyen viszonylag sűrűn telepített etetőrendszerrel, és célzott takarmányozással sem lehet elérni a bakok nagy részét. Ennek ellenére, az idősebb bakok esetében nyilvánvaló átlagos agancstömeg növekedés, és még inkább a néhány kiemelkedően nagy agancstömeggel rendelkező bak hasznosítása az őz mesterséges takarmányozásának vadgazdálkodási létjogosultságát alátámasztja.

A suták átlagos szaporodóképességének növekedése vélhetően ugyanez oknál fogva nehezen kimutatható: a suták csak egy része látogatja az etetőket. A termékenység növekedésének ráadásul kisebb vadgazdálkodási jelentősége van, hiszen az erdei állományok általában alulhasznosítottak.

 

Publikációk:

Náhlik, A., Nagy-Balázs, A., Hopp, T., Nacsa, J. és Sándor, Gy.: A célzott takarmányozás hatása az őz testi fejlődésére és szaporodási teljesítményére. Vadbiológia 2002(9): 46-53.

Náhlik, A., Nagy-Balázs, A., Hopp, T. and Sándor, gy.: The effect of supplemental feeding ont he reproduction and antler size of roe deer. Abstracts of the 26th Congress Int. U. Game Biol., 2003. Braga, Portugal