Apróvad populációk fenntartásának lehetőségei a LAJTA Project agrárkörnyezetében

 

LAJTA Project pdf-ben

 

Projectvezető: Prof. Dr. Faragó Sándor intézetigazgató

Munkatársak: Dittrich Gábor intézeti munkatárs

Megbízó: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

 

1992-ben jött létre az akkori Földművelésügyi Minisztérium Vadgazdálkodási és Halászati Főosztálya támogatásával – annak új koncepciójába illeszkedve – a Magyar Fogolyvédelmi Program, amelynek projectjei a korábban meghatározott géncentrumokban voltak, s legfontosabb vizsgálati területe, „zászlóshajója” a LAJTA-Project volt. A foglyot, mint indikátor fajt tekintjük, olyat, amely a legnagyobb érzékenységgel és hatékonysággal állománydinamikájában leképezi, visszajelzi a mezei élőhelyek állapotváltozását. Kis túlzással azt is mondhatjuk 15 éves tapasztalataink alapján, hogyha a fogoly rendben van egy területen, akkor ott nincs gond a fácán, a mezei nyúl, sőt az őzállománnyal sem. Ezért a LAJTA Project is a fogolyra fókuszál, de a környezet állapotváltozása mellett hasonló hangsúllyal közelít említett mezei vadfajaink, sőt védett fajaink felé is.

 

A LAJTA Project vizsgálati területe

 

A LAJTA-Project területe egybeesik a Kisalföldön, azon belül pedig a Mosoni-síkon elhelyezkedő Lajta-Hanság Zrt. alapításkori Mosonszolnoki kerületével, amelynek nagysága 3084,64 ha A Projecttel határos Mosonszolnok település földrajzi koordinátái az alábbiak:

 

47° 51’ N  és 17° 12’ E.

 

A vidék földhasználatára a szántók túlsúlya, az intenzív, nagyüzemi növénytermesztés a jellemző. Rét-legelő a vizsgálat időszakában 70-135 ha-on volt jelen, az is telepített füves-here volt. A művelt szántók területe a parlagok nagyságától (38-133 ha) függően a vizsgálat idején 2676 – 2768 hektár között változott (86,7-89,7%). Nagyobb összefüggő erdő nincs a Projectben, a két kisebb erdőfolt együttes területe 42,2 ha, az erdőtelepítéseké 33,0 ha. A fás vegetáció elsősorban erdősávok formájában van jelen, amelyek szélessége 15-25 m, hosszuk egyenként közel 1 km, összes területük mintegy 110 ha. A fasorok és cserjesorok további 9,07 ha-t tesznek ki, ami azt jelenti, hogy fás vegetáció (194,41 ha) a Project területének 6,3%-át borítja. A fennmaradó hányad a különböző rendű (aszfalt, kavics, föld, füves) közlekedési utak, azok padkái, árokpartok és vasútpart, továbbá gyepes, gyomos területek között oszlik meg.  A Project ismertetett – alapításkori – felépítése a 1995-től a kárpótlás eredményeként lényegesen megváltozott, mintegy 50%-a kisbirtokosok tulajdonába került. A Lajta-Hanság Rt. maradék területei – az egész zrt. földterületeivel együtt – 2001-ben 99 éves tartós magánhasználatba kerültek.

 

 

A vizsgálati terület földrajzilag a Kisalföld részét képező Mosoni-sík déli felén fekszik. Domborzatilag sík vidéke a Duna fiatal hordalékkúp kavicsán terül el, e kavics mindenütt a felszín közelében található (Pécsi, 1975). Jellemzői a csernozjom talajok, amelyek tulajdonságait a csekély víztartó- és vízemelő képességű kavicsréteg szabja meg. A termőréteg vastagsága olykor csak 40 cm (Miklay & Molnár, 1986). Az ilyen vízháztartású talajok termésbiztonsága igen alacsony, ezért a terület közepén öntözőfürt-rendszert építettek ki az azonnal elszivárgó csapadékvíz pótlására. A talaj felső 30 cm-es rétegéből vett 55 minta alapján a talaj az alábbi értékekkel jellemezhető pH (H2O): 7,l - 8,0 , y1: 0 - 5,2 , 5 órás kapilláris vízemelés: 133 - 211 mm, CaCO3 %: 0 - 4,9 %, humusztartalom : 3,47 - 5,40 (erdősávban 7,34)%.

Klimatikus viszonyaira a 10 km-re fekvő Mosonmagyaróvár meteorológiai állomás adatai alapján következtethetünk.

 

Évi középhőmérséklet

9,6  °C

Évi csapadékösszeg 504 mm
Relatív légnedvesség 73 %
Zord napok (min. < -10 °C) 13 nap
Téli napok (max. =  0 ° C) 29 nap
Fagyos napok (min. =  0 ° C) 95 nap
Nyári napok (max . > 25 ° C) 62 nap
Hőségnapok (max.  > 30 ° C) 12 nap

 

A csapadékeloszlásra egy júniusi és egy októberi maximum a jellemző. A nyári főmaximum atlanti, az őszi másodmaximum mediterrán hatás eredménye. A kontinentális klímahatást az alacsony éves csapadékösszeg mutatja

Hidrológiai szempontból a Project területe vízszegénynek mondható. Vízfolyása nincs, két kisebb bányató található itt, egyik az öntözőfürt vízkivételi művének a vízszükségletét biztosítja.

Növényföldrajzilag területünk a Pannóniai Flóratartomány Alföldi Flóravidékének Kisalföldi Flórajárásába tartozik. A területről csaknem 200 növényfajt sikerült kimutatni, főként gyomnövényeket, illetve pionír fajokat.

Gerinces állatvilágára olyan sztyeppei elterjedésű fajok jellemzők, mint a túzok (Otis tarda), a kis őrgébics (Lanius minor), a kék vércse (Falco vespertinus), vagy a rendkívül ritka ürge (Spermophilus citellus).

 

Vizsgálati módok

 

A LAJTA Projectben folyó komplex vizsgálatok közül – a bevezetőben leírtaknak megfelelően – itt most csak a fogolyállomány sűrűségét közvetlenül befolyásoló tényezők kutatási módszertanát mutatjuk be, de hasonló eredményekre juthatunk a koegzisztens fajok esetében is. Ennek megfelelően az alábbi módszereket, anyaggyűjtési módokat és feldolgozásokat végezzük el: 

 

  • meteorológiai viszonyok vizsgálata

  • élőhely térképezés (GIS feldolgozás)

  • terület kimutatás

  • vetésszerkezet és annak változása

  • a ragadozó állományok vizsgálata

  • a dúvadpopulációk szabályozása

  • a fogolypopuláció vizsgálata

  • a fácánpopuláció vizsgálata

  • a mezei nyúl populáció vizsgálata

  • az őzpopuláció vizsgálata

  • a vadászható vadfajok („haszonvad”) terítékelemzése

 

A meteorológiai viszonyok vizsgálata

 

A vadgazdálkodás szempontjából a hőmérsékleti és csapadékadatoknak van meghatározó szerepük, ennek megfelelően e két értéket gyűjtjük és értékeljük. A Project területén, Mosonszolnokon a Lajta-Hanság Rt. csapadékmérő állomást működtet, amelynek adatai folyamatosan rendelkezésünkre állnak. A csapadék-eloszlás lokális jellege indokolttá tette azt, hogy ennek az állomásnak az adatait használjuk és ne az Országos Meteorológiai Szolgálat Mosonmagyaróváron működtetett másodosztályú állomásáét. Onnan a léghőmérséklet adatokat, a napi minimumot, maximumot és radiációs minimumot vettük számításba. Ennek értékei elfogadhatók a LAJTA Project területére is mivel a léghőmérséklet alig mutat eltérést kis távolságon belül. A két állomás egymástól mintegy 8 km távolságban van. A mosonmagyaróvári adatokat az OMSZ (1992-1997) napi jelentéseiből gyűjtjük ki. A léghőmérséklet és csapadék adatokat grafikusan jelenítjük meg, illetőleg évente megszerkesztjük a Walter-féle klímadiagrammot. Ugyancsak számítjuk a normálértékeket, azaz eltérést a sokéves átlagtól, ez utóbbi különösen a csapadék esetén bír nagy jelentőséggel. 2005. július 1.-től saját automata mérőállomást működtetünk kutatóházunk – Mosonszolnok-Irénmajor – kertjében, így valamennyi paraméter a helyszínen kerül regisztrálásra, sőt a maradó régi csapadékmérő állomás értékeinek összevetésével lokális differenciák is

 

Élőhely térképezés, terület kimutatás

 

Évente térképeztük a Project területén lévő élőhely-típusokat. A dominánsan mezőgazdasági, azon belül is szántóterület miatt elkülönítetten kezeltük az annak mintegy vázat adó fás élőhelyeket, illetve az összefoglalóan „infrastruktúrális hálónak" nevezhető élőhelytípusokat. Ezek a következők voltak :

 

Fás élőhelyek

  • erdő

  • erdőtelepítés

  • erdősáv

  • fasor

  • cserjesor

"Infrastrukturális háló"

  • aszfalt út

  • kavicsos út

  • földút

  • füves út

 

Külön élőhelytípus csoportként kezeltük természetszerűleg a vetésterületet, amelynek tábláit a termesztett növények fajtája alapján nevesítettünk, s külön is értékeltünk, elemeztünk. Ugyanígy elkülönítetten kezeltük a meg nem művelt szántóterületeket, a parlagokat is.

Fentieken kívül további olyan élőhelyek is találhatók a Projectben, amelyek nem sorolhatók egyik említett kategóriába sem, ezek azok a területek, amelyek a felsoroltakat határolhatják, vagy közéjük ékelődnek. Ezek a szegély (ökoton) élőhelytípusok az alábbiak:

 

Szegély (ökoton) élőhelytípusok

  • gyepsáv

  • gyomos foltok, ruderális területek

  • árok

  • útpadka

  • vasútpart

  • kerítés menti gyepsáv

  • tárcsázott területek (pl. tűzpászta)

 

Igaz, hogy a fás élőhelytípus csoportban szereplő erdősávok, fa- és cserjesorok is bizonyos értelemben szegély élőhelyeknek számítanak, de eltérő struktúrájuk (fajösszetétel és állományszerkezet) miatt inkább a fás élőhely típuscsoportba sorolhatók. Funkcionális értékelésekkor nevesítve is a vonalas élőhelyek között szerepelnek. A kapott eredményeket térinformatikai módszerekkel rögzítjük és tároljuk.

 

Vonalas élőhelyek (ökotonok) hosszának meghatározása

 

A területtel bíró szegély élőhelyek (ökotonok) szerepelnek a terület kimutatásban. Sokkal fontosabb azonban az, hogy ezek milyen hosszban vannak jelen a Project területén. Ezért az élőhely térképezés és felmérés egyik fontos célja ezek rögzítése, számítása. Mivel, mint említettük a terület kimutatásban szereplő élőhelytípusok részben ökotonok is, ezért csak azon eltéréseket soroljuk itt fel, amelyek ott nem szerepelnek.

 

  • erdőszegély

  • településhatár

  • táblán belüli növényhatár két határos növény között

  • vegyszermentes táblaszegély (*)

  • táblán belüli gyomsáv két termesztett növény között (*)

  • vadföldsáv (*)

  • tárcsázott sáv (pl. hibridkukorica táblák esetében)

  • betakarítatlan sáv (füves here, lucerna tábla szegélyében) (*)

 

Ezen felsorolásban (*)-gal jelölteket funkcionális ökotonoknak is hívhatjuk, hiszen csak az élőhelyfejlesztési gyakorlat követelményei hozzák létre ezeket. E gyakorlat hiányában az egyébként növénytermesztést szolgáló táblákban semmiféle eltérés nem lenne az adott területen.

A vonalas élőhelyeket a Projectben évenként abszolút (m) és relatív (m/ha) hosszukkal jellemezzük.

 

Vegyszermentes táblaszegély gabonában  Vegyszermentes táblaszegély kukoricában Gyomos sáv két termesztett növény között

 

Vetésszerkezet és annak változása

 

A Project kiterjedése megindulásakor megegyezett Lajta Hanság Rt. Mosonszolnoki Kerületével. Ennek az volt az egyik praktikus oka, hogy a mezőgazdálkodásra vonatkozó adatok a táblatörzskönyvekből könnyen elérhetők voltak. A termesztett növények – amelyek a Project területének cca. 90%-án tenyésznek – spektrumát első megközelítésben a vetéstervekkel, majd valamennyi növény elvetése után a végleges vetésszerkezettel jellemezzünk. Hasonlóan a terület kimutatáshoz itt is abszolút (ha) és relatív (%) értékeket is megadunk. Ez az adatsor csak hozzávetőleges, s csak kis időszakra érvényes képet szolgáltat a Project élőhely szerkezetéről. Gondoljunk csak arra, hogy a különböző növények eltérő időben történő vetése és betakarítása, ugyanazon táblán, egy éven belül több növény termesztése, mennyire teszi korlátozottá a vetésszerkezet táblázatának alkalmazhatóságát. Ennek elkerülése végett a szántóterületeken minden hónap 15-én megállapítjuk az aktuális élőhelytípus megoszlást, azaz azok területi kiterjedését, s azt havonta összegezzük. Ez a fajta feldolgozás 1993. január 1. óta folyik. A vetésterület változása miatt a termesztett növényfajták és a vadföldek mellett elkülönített kategóriakánt kezeljük az alábbiakat:

  • parlag (tartósan bevetetlen terület)

  • tarló (bármely növény betakarítása utáni, még el nem munkált terület)

  • szántás (betakarítás után megmunkált, de be nem vetett terület)

 

Kisparcellás élőhely-szerkezet

 Nagy fedettséget biztosító diverz útpadka

   

Kaszálatlan lucernaszegély Ruderális terület

 

A ragadozó állományok vizsgálata

 

A Project területén a hivatásos vadász és a referens térképezi, és folyamatosan ellenőrzi a rókakotorékokat. Az eredményes vadőri munka alapján nincs a Projectnek állandó rókaállománya. A felmérések az átmenetileg lakott kotorékok feltárását jelentik.

A területen fészkelő ragadozómadarak és varjúfélék fészkelő állományát egy másik vizsgálat keretében 1989 óta folyamatosan vizsgálja és térképezi (lásd Jánoska 1995,1998).

A ragadozó madarak jelenlétének és mennyiségének tisztázására 1996 januárja óta kéthetes gyakorisággal végzünk egész évre kiterjedő ragadozómadár számlálást, amelynek alapján a jelenlevő szárnyas predátor fajok fenológiájára és dinamikájára is választ kapunk. Különösen hangsúlyos a fogoly szempontjából ténylegesen predátor szerepet betöltő fajok elemzése.

 

A dúvadfajok állományszabályozása

 

A klasszikus vadőri munka ismérveit szem előtt tartva a hivatásos vadász legfontosabb feladata a hatályos magyar jogszabályban megnevezett dúvadfajok állományainak szabályozása, minden Magyarországon engedélyezett módszerrel. Az elszámolt dúvadjelek alapján havi bontásban mód nyílik a dúvadgyérítés dinamikájának megállapítására.

 

A fogolypopuláció vizsgálata

 

A Project területén élő madár és emlősfajok populáció-vizsgálataihoz a folyamatos, teljes állományfelmérésen alapuló térképező eljárást alkalmazzuk, vonatkozik ez a fogolyra is. A Project hivatásos vadásza évi mintegy 250 napot tölt a területen, meghatározott útvonalterv alapján felmérve azt. A fészkelési illetve az augusztus végi időszakban 6 - 8 egyetemi hallgatóval mintegy 30 napig végzünk ellenőrző állományfelméréseket. 1995 óta a Project referense is bekapcsolódott ebbe a napi felmérő munkába.

E módszer lehetővé teszi minden családról a párba állástól és territórium foglalástól a telelésig törzskönyv vezetését. A terepi megfigyeléseket adatlapon és térképen rögzítjük. A térképen 200 x 200 m-es hálóval segítjük a pontosabb terület meghatározást. Ez a raszter-pontosság jól illeszkedik a fogoly fészkelési periódusbeli otthonterület nagyságához, ily módon kellően megbízható helymeghatározást tesz lehetővé. A felmérések során megállapítjuk az élőhelytípust, az ivari viszonyokat és a csibék korát (hetekben). Az adult madarak ivari elkülönítése megfigyeléskor, tollazat alapján (főként mozgó, vagy felrepülő csapat esetében) nehézkes és bizonytalan, ezért Potts (1986) szerint jártunk el, azaz a tartósan párnélküli magányos egyedet, illetve a 2 pld feletti harmadik egyedet hímnek tekintettük (azaz 3 adult = 2 kakas és 1 tyúk).  A megfigyelések során kiemelten kezeljük a tavaszi (március-április) és a kora őszi (augusztus-szeptember) számlálásokat a fészkelő populációnagyság, illetőleg a szaporulat megállapítása céljából.

A fészekalj nagyságra vonatkozóan – a zavarást elkerülendő – nem végzünk vizsgálatokat (korábbi tapasztalataink az ellenőrzött fészkek védett szőrmés ragadozók általi magas pusztulását mutatták). Helyette – nemzetközileg elfogadott módon – a térségben korábban mentett fészkek alapján az átlagos fészekalj nagyságot (a primer natalitást) 16 tojásnak tekintettük.

A fészkelő és augusztusi állománynagyságok alapján a populáció dinamikájáért felelős halálozási okokat, azok jelentőségét kulcsfaktor-elemzéssel állapítjuk meg. A fészek- és csibehalandóság (k1), az ugyanezen időszak alatt a kifejlett egyedek veszteségei (k2) és a téli veszteségek (k3) összege adja az összes halálozást (K). A kulcsfaktor elemzés során Chlewski & Panek (1988) számítási módját követtük, ami az alábbi:

 

 k1 = log B/2 - log C  ,

 k2 =  log (A + A×C) - log D ,  K = k1 + k2 + k3

 k3 = log D - log A’

 

ahol :

  A - a tavaszi denzitás

  B - az átlagos fészekalj nagyság (16 tojás)

  C - egy adult egyedre számított csibeprodukció

  D - az őszi denzitás

  A’- denzitás a következő év tavaszán

 

Azt, hogy melyik életszakasz halandósága hat leginkább a populációcsökkenés irányába úgy állapítottuk meg, hogy a k értékeket regresszió analízissel egyenként illesztettük K-hoz, s ahol a regressziós koefficiens (b) a legnagyobb volt, elsősorban az a tényező határozta meg K értékét.

A csibenevelés eredményességét a CSR-t (chick survival rate) Potts (1986) után az alábbi képlettel számoltuk ki:

 

CSR = 3,665 X1.293

 

ahol X a felnevelt fészekaljak mértani középértéke.

 

A fészkelő fogolypopuláció nagyságának meghatározásával egy időben monitorozzuk a ragadozómadarak fészkelő állományát, illetve a vadászható dúvadfajok éves terítékdinamikáját is.

 

 

A fogolypopuláció élőhely használata és választása

 

A Project fogolypopulációjának napi vizsgálata során minden esetben feljegyzésre került, hogy az adott egyed vagy csapat a megfigyelés pillanatában milyen élőhelyen tartózkodott. Ezen adatokat havonta összesítettük, ezáltal megállapítható volt a fogoly havi élőhely használata (%). Csupán 1994. november és december hónapokról nem rendelkezünk megfigyelési adatokkal. Az élőhely kínálatot (terület %) ugyancsak havi részletességgel határoztuk meg oly módon, hogy a Project határképének minden hónap 15.-i állapotával jellemeztük azt (lásd Vetésszerkezet és annak változása). Ennek megállapításához a Lajta-Hanság Zrt. táblatörzskönyvi adatait, illetve a magántulajdonú kis földterületek esetén saját felvételeinket használtuk. Ez az adatgyűjtés biztosította azt, hogy a vizsgálati időszakra, havi bontásban rendelkezésre állnak az élőhely kínálat és élőhely használat adatai, egyúttal mindkettő dinamikája. E két adatsor alapján számítottuk ki havonta, élőhely típusonként az Ivlev-indexet:

 

 

A feldolgozás során a kínálat, illetve használat szempontjából legfontosabb élőhelyeket típusokba soroltuk, illetve a hasonló struktúrájú és kedveltségű (preferáltságú) élőhelyeket együtt kezeltük. Ennek megfelelően egy típusba soroltuk az őszi gabonákat (őszi búza, őszi árpa, rozs), a kukoricákat (hibrid kukorica, árukukorica, silókukorica), a tarlókat (gabonák, kukorica, stb. után), illetve az utakat, útpadkát, árokpartot és vasútpartot. Ezen felül önálló élőhelytípusként kezeltük a lucernát, az erdősávot és a szántott területet. A fennmaradó élőhelyeket, mint egyenként kisebb jelentőségűeket összesítve, "egyéb" megjelöléssel szerepeltettük. Az indexek alkalmazása alapján nemcsak az élőhelyek eltérő választására, de az élőhelyenkénti preferencia-dinamikákra is fény derült.

 

 

A vadászható vadfajok („haszonvad”) terítékelemzése

 

A fogolypopuláció állományváltozása jelzi a faj érdekében végzett élőhelyfejlesztési és dúvadgyérítési tevékenység eredményességét, vagy eredménytelenségét. A "bölcs hasznosítás" (wise use) teóriája a célfajra (ez esetben a fogolyra) gyakorolt kedvező hatás mellett a vadgazdálkodásnak az együtt élő fajokra gyakorolt pozitív hatását is említi, ezért a terítékeken keresztül nyomon követtük a fácán, a mezei nyúl és az őz terítékének havi és éves alakulását is.

 

A koegzisztens fajok vizsgálata

 

Haszonvadfajok (fácán stb.) esetében a környezetkutatás hasonló metodikával folyik, így annak ismétlése értelmetlen. A populációk vizsgálata során az állományfelmérések esetében tapasztalható faji sajátosságok – lásd pl. mezei nyúl sávos becslés, őz teljes állományfelvétel)

 

Új elemek a 2006-2010 közötti kutatásokban

 

A fogolyvédelmi akciótervben megfogalmazott védelmi stratégiának megfelelően kísérleti jelleggel az állományok sűrűségének törzstelepekről származó tenyészanyaggal való növelését is megfogalmaztuk.

2006 tavaszától a LAJTA Projectben is, a párba állás előtt, valamint nyár végén végzett kitelepítéssel igyekszünk az élőhelygazdálkodás és a mesterségesen megnövelt állománysűrűség együttes következményeit kimutatni és elemezni ráadásul úgy, hogy a Project e kísérlettel nem érintett területein a hagyományos élőhely-gazdálkodási technológia folytatódik. Ezzel a módszerrel kimutatható válik a rátelepítés hatása, az élőhelygazdálkodás és a rátelepítés kombinált módszerének előnye, vagy eredménytelensége, illetve állománynövekedés esetén az új területek foglalásának mintázata, különös tekintettel az élőhely-fejlesztésekre.

A Lajta Project mintegy 3000 ha-os területéből rátelepítésre mintegy 500 ha-os, jól elkülönülő részt választottunk ki, annak figyelembe vételével, hogy a földek tulajdonosa a Lajta-Hanság Zrt. legyen. Mindez lehetővé teszi az e módszer alkalmazása során is megkerülhetetlen élőhelyfejlesztések megvalósítását, különös tekintettel a telepítés időszakára.

A kutatások – a korábbi módszerekkel analóg módon – az évente más-más színnel jelölt, kibocsátott állományrészt különös részletességgel fogja vizsgálni. Más kutatási forrásból finanszírozott egyedi jelölésekkel a párba állásokat, a diszperziót, a vadmadár-tenyésztett madár kapcsolatokat, a mortalitásbeli különbségeket is ki kívánjuk mutatni.

 

Kutatásainkról eddig az alábbi publikációk jelentek meg, illetve idézett összefoglaló munkákban történt meg ismertetésük: 

Faragó, S. (1989): A vetési varjú (Corvus frugilegus L., 1758) Nyugat-Magyarországon.  Savaria 17-18: 71-88.

Faragó, S. (1990): Vizsgálatok a szárnyasvad állati eredetű táplálékbázisáról mezőgazdasági környezetben Magyarországon I. A szárnyasvad tápláléka, a táplálékbázis vizsgálatok anyaga és módszere. Erdészeti és Faipari Tudományos Közlemények. 1989 (2): 153-192.

Faragó, S. (1990): Vizsgálatok a szárnyasvad állati eredetű táplálékbázisáról mezőgazdasági környezetben Magyarországon II. Mosonszolnok (Kisalföld). Erdészeti és Faipari Tudományos Közlemények. 1989 (2): 193-308.

Faragó, S. (1991): Über eine Untersuchung im Nachbargebiet - Das Lajta-Project.  BFB-Bericht 77: 77-84.

Faragó, S. (1993): Vadon élő állatfajok fennmaradásának lehetősége mezőgazdasági környezetben Magyarországon. WWF-füzetek 4: 24 pp.

Faragó, S. (1993): Mezőgazdasági módszerekkel folytatott élőhelyjavítás a LAJTA Projectben, mint a fogoly állománydenzitás növelésének egyik módja. Vadgazdálkodási és Szigetközi Halgazdálkodási Konferencia előadásai. 1993. Augusztus 31.

Faragó, S. (1994): Fogolypopulációk denzitás-növelésének lehetőségei ökológiai módszerekkel. In.: Palotás, G. (szerk.): Előadások és poszterek összefoglalója. I. Kelet-Magyarországi Vad- és Halgazdálkodási-, Természetvédelmi Konferencia, Debrecen: 138-141.

Faragó, S. & Jánoska, F. (1994): Védett madárfajok megőrzésének lehetőségei agrárkörnyezetben. In: Palotás, G. (szerk.): Előadások és poszterek összefoglalója. I. Kelet-Magyarországi Vad- és Halgazdálkodási-, Természetvédelmi Konferencia, Debrecen: 258-262.

Faragó, S. (1995): Mezei és vízi élőhelyfejlesztés. Egyetemi jegyzet, EFE-EK, Vadgazda Mérnöki Szak, Sopron, 225 pp.

Faragó, S. (1995): Apróvadpopulációk dinamikája és hasznosítása. Egyetemi jegyzet EFE-EK Vadgazda Mérnöki Szak, Sopron. 169 pp.

Faragó, S. & Jánoska, F. (1995): A LAJTA-Project kutatási területén előfordult madárfajok jegyzéke. Szélkiáltó 1995 (9): 3-15.

Faragó, S. (1996): Monitoring a szárnyasvad-gazdálkodásban. A Magyar Biológiai Társaság XXII. Vándorgyűlésén elhangzott előadások összefoglalói. Gödöllő, l996. július 1-2.: 21.

Faragó, S. (1996): Habitat management in agrarian environment - possibilitis for sustaining huntable and protected species in Hungary. In: Demeter, A. & Peregovics, L. (Eds.): Abstracts of International Conference on the Sustainable Use of Biological Resources. Budapest, August 26-29. 1996: 59.

Faragó, S. & Nagy, F. (1996): Vad és természetvédelmi programok a Lajta-Hanság Részvénytársaságban - Game and nature conservation projects in the area possessed by the Lajta-Hanság Joint Stock Company - Wild- und Naturschutzprojekte auf dem Gebiet der Lajta-Hanság Aktiengesellschaft. Mosonmagyaróvár. pp. 20.

Faragó, S. (1997): Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazdálkodásban. A fenntartható apróvad-gazdálkodás környezeti alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 356 pp.

Faragó, S. & Náhlik, A. (1997): A vadállomány szabályozása. A fenntartható vadgazdálkodás populációökológiai alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 315 pp.

Faragó, S. (1997): A Magyar Fogolyvédelmi Program. Gazdálkodás és kutatás. Magyar Apróvad Közlemények 1: 19-30.

Faragó, S. (1997): The Hungarian Partridge Conservation Program. Conservation, Research and Management. Magyar Apróvad Közlemények 1: 31-44.

Faragó, S. (1997): A fogolypopuláció dinamikája a LAJTA Projectben, 1989-1995. Magyar Apróvad Közlemények 1: 107-132.

Faragó, S. (1997): A fogoly élőhelyválasztása a LAJTA Projectben. Magyar Apróvad Közlemények 1: 133-151.

Faragó, S. (1997): Összehasonlító mikroklíma vizsgálatok fogoly (Perdix perdix)-családok otthonterületében. További adalék az élőhely diverzitás szükségességéhez. Magyar Apróvad Közlemények 1: 153-175.

Faragó, S. (1998): A Magyar Fogolyvédelmi Program első eredményei. In: Palotás, G. (szerk.): Előadások és poszterek összefoglalója. II. Kelet-Magyarországi Vad- és Halgazdálkodási-, Természetvédelmi Konferencia, Debrecen: 154-161.

Faragó, S. & Buday, P. (1998): A LAJTA Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata. Magyar Apróvad Közlemények 2: 1-250.

Faragó, S. (1998): Habitat improvement of Hungarian partridge population (Perdix perdix): The Hungarian Partridge Conservation Program (HPCP). Gibier Faune Sauvage – Game & Wildlife 15 (1): 145-156.

Faragó, S. (1998): Habitat selection by Grey Partridge (Perdix perdix) in the area of the Lajta Project (Western Hungary). Gibier Faune Sauvage – Game & Wildlife 15 (4): 481-490.

Faragó, S. (2000): The LAJTA Project – The pilot project of the Hungarian Partridge Conservation Program (HPCP). In: Faragó, S. (Szerk.): Perdix VIII. Proceedings of an International Symposium on Partridges, Quails and Pheasants in the Western Palearctic and Nearctic, Sopron, Hungary, 26-29 October 1998. Magyar Apróvad Közlemények 5: 301-312.

Faragó, S. (2001): The long-term monitoring of Arthropoda food basis of  adult wildfowl in the LAJTA PROJECT (Hungary). In: Hadjisterkotis, E. (Szerk.): Wildlife management in the 21st Century. Abstracts of the XXV. International Congress of the IUGB and Ixth International Symposium Perdix, September 3-7. 2001. Lemesos-Cyprus: 92.

Faragó, S. (2001): The LAJTA Project – Pilot project of the Hungarian Partridge Conservations Program (HPCP). In: Holtsuk, Zs. (szerk.): Vorträge des Workshops „Wildfreundliche Nutzung von Flächenstillegungen”, Bonn, Oktober 5-6. 2001: 161.

Faragó, S. (2002): Tervezett ugar. Nimród Vadászújság 90 (1): 20-22.

Faragó, S. (2002): Dynamics of a Grey partridge (Perdix perdix) population in Western Hungary: Effect of a management plan. Game & Wildlife Science 18 (3-4) (2001): 425-441.

Faragó, S. (2002): Vadászati állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 496 pp.

Gál, J., Marosán, M., Faragó, S. & Mándoki, M. (2002): A mezei nyulak (Lepus europaeus L.) hereelváltozásainak vizsgálata a Lajta-Hanság területén. Magyar Állatorvosok Lapja 124 (12): 749-753.

Gál, J., Marosán, M., Faragó, S. & Sándor, Gy. (2003): A balkáni gerle vizsgálata a Lajta-Projectben. Vadbiológia 9: 123-127.

Jánoska F. (1991): Madárállomány-vizsgálatok erdősávokban a Lajta-project kutatási területén EFE Tudományos Közleményei 1991. (1).:209-217.

Jánoska F. (1992): Erdősávok ornitológiai felmérése. Erdészeti Lapok 1992. december

Jánoska F. (1992): Madárökológiai vizsgálatok erdősávokban (Bird-ecologycal research in forest belts) In: Csikesz E. (szerk.)(1992): Pro Scientia-érmes fiatalok. A Konferencia előadásainak összefoglalója p.:74, 246.

Jánoska F. (1993): Etológiai vizsgálatok gyurgyalag (Merops apiaster) költőtelepen Szélkiáltó 5: 4-6. .

Jánoska F. (1993): Vogelzönologische Untersuchungen in den Windschutzstreifen im Lajta Project-Gebiet. BFB-Bericht 79. Illmitz: 117-125.

Jánoska F. (1994): A habitat-struktúra és a madárállomány összefüggései kisalföldi erdősávokban. (Relations of habitat structure to bird populations in the shelter forest belts of the Kisalföld region). In: Csikesz E.(szerk.): Pro Scientia-érmes fiatalok 1989-91-93.  A II. Konferencia Előadásainak összefoglalója.:76, 280.

Jánoska F. (1995): Breeding bird communities in windbreaks. Abstracts of Bird Numbers 1995. Conference Pärnu (Estonia): 26.

Jánoska F. (1995): Dynamics of Birds of Prey Covered by the LAJTA-PROJECT (Western Hungary).  Abstracts of Perdix VII. 1995. Dourdan (France)

Jánoska F. (1998): Összehasonlító ornitológiai vizsgálatok kisalföldi erdősávokban in: Palotás, G. (szerk.): A II. Kelet-Magyarországi Erdő- Vad- és Halgazdálkodási, Természetvédelmi Konferencia Előadásai Debrecen: 315-325. 

Jánoska F. (1998): Fészkelő madárközösségek vizsgálata kisalföldi erdősávokban. Ornis Hungarica 8. Suppl. 1.:49-58.

Jánoska, F. (1999): Investigations on breeding bird communities in windbreaks in W-Hungary Abstracts of the XXIV. Congress of the IUGB, Thessaloniki, Greece: 75.

Jánoska, F. (2003): Erdősávok szerepe a természetvédelemben és vadgazdálkodásban. In: Barna, T. (szerk.): Alföldi erdőkért Egyesület Kutatói Nap 2003. Tudományos eredmények a gyakorlatban: 70-79.

Jánoska, F. (2005): Monitoring of breeding birds of windbreaks. In: Konkoly Gyuró, É. (szerk): Greenways. Conference Presentations on Ecological Corridors, Green Corridors – Concepts-Approaches-Case studies: 83-97.

Kádár,F., Szél, Gy. & Faragó, S. (1998): Futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) egy kisalföldi agrárterületen. Növényvédelem 34 (1): 3-10.

Potts, D. & Faragó, S. (2000): Partridges in Hungary, 1922-1933. In: Faragó, S. (Szerk.): Perdix VIII. Proceedings of an International Symposium on Partridges, Quails and Pheasants in the Western Palearctic and Nearctic, Sopron, Hungary, 26-29 October 1998. Magyar Apróvad Közlemények 5: 267-290.

Szél, Gy., Kádár, F. & Faragó, S. (1995): Ground beetles (Coleoptera, Carabidae) in various crop types of an agricultural field in Hungary. 4-7- Sept. 1995. 3rd International Symposium of Carabidology, Kauniainen, Finland. Abstracts of Posters: p. 67.

Szél, Gy., Kádár, F. & Faragó, S. (1997): Abundance and Habitat Preference of Some Adult overwintering Ground Beetle Species in Crops in Western Hungary (Coleoptera: Carabidae). Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica 32 (3-4): 369-376)

   

vissza a lap tetejére