erdei szalonka teríték monitoring

 

Erdei Szalonka Teríték Monitoring pdf-ben

 

Projectvezető: Prof. Dr. Faragó Sándor intézetigazgató

Munkatársak: Dr. László Richárd egyetemi docens

 

Megbízó: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

 

A mennyiségi adatok – éves terítékek – mellett, az 1990-es évekig szinte semmilyen információval nem rendelkeztünk vonuló erdei szalonka populációnk struktúr paramétereire vonatkozóan. Nem voltak ismereteink sem a testméretekről, sem az ivari- és korviszonyokról. Ez vezetett bennünket arra az elhatározásra, hogy kezdetben csak Sopron környékén, később szerte az országban elejtett madarak testméreteit lemérjük, meghatározzuk ivarát és korát. Így lett az Erdei Szalonka Teríték Monitoring része a Magyar Vízivad Kutató Csoport tevékenységének, s eddig több mint 2000 madár biztosítja számunkra a mind hitelesebb információkat e fajról.

 

Anyag és módszer

 

Testméretek

A méretek levételekor mindenkor alkalmazkodtunk a tudományos madártanban régóta konvencionális méretekhez és azok mérési módjához.

A hosszméreteket egyenes vonalzóval (mérőszalaggal) és tolómérővel, a testtömeg méreteket táramérleggel, vagy levélmérleggel mérjük.

(1) Testtömeg: a gyűjtött madár teljes testtömege az emésztőtraktusban található táplálékmaradványokkal együtt (1 gramm pontossággal)

(2) Testhossz: a hátára fektetett és egyenesre kinyújtott madáron a csőr hegyétől a leghosszabb farktoll végéig (mm-ben megadva)

(3) Szárnyhossz: a behajlított szárny kezdetétől a leghosszabb szárnytoll végéig (mm-ben)

(4) Farok hossz: a hátvonalra merőlegesen felhajtott farktollak tövétől (a zsírzó mirigytől) a leghosszabb farktoll hegyéig (mm-ben)

(5) Csőrhossz: a csőr tetején mérve, a csőr hegyétől a tollak kezdetéig (0,1 mm-ben megadva, tolómérővel mérve)

(6) Csüdhossz: a behajtott lábakon mért csüdcsont (os tarso-metatarsus) hossz (0,1 mm-ben megadva, tolómérővel mérve)

 

Erdei szalonka testméretek jelentőlap pdf-ben

 

Ivar- és kormeghatározás

Az ivar-meghatározást boncolással, a kormeghatározást a tollazat alapján végeztük. Az a tény, hogy Magyarországon az erdei szalonka vadászati idénye az ivarilag aktív időszak elején van, megkönnyíti a boncolással történő ivar-meghatározást, hiszen az aktív állapotú belső ivarszervek jól meghatározhatók.

A fiatal erdei szalonkák (1) legegyszerűbben - életük 2. naptári éve nyarán bekövetkező teljes vedlésig -, a külső (8-10) kézevezők erősebben lekoptatott hegyéről különböztethetők meg az 1 évesnél idősebb egyedektől. A felnőtt madaraknál még tavasszal is feltűnően épek az (előző évben átvedlett). (2) A belső karevezők esetében az átvedlett tollak színe élénk, mintázata mélyfekete, így határozottabb a kontraszt. A keresztsáv-mintázat szélesebb - s különösen a tollhegy területén - a sávok, a csévéből kiindulva, felfelé hajlanak. A fiatalkori tollazatban a sávok hajlási iránya inkább a tollak töve felé mutat. A 10-12. karevezők mintázata minden korban rendszerint erősebb, mint a többi tollé, ezért ezen egy másik kormeghatározást segítő bélyeg jobban megfigyelhető. (3) További ismérv, hogy a kézfedők csúcsán világos szegély található, amely a fiatal madaraknál rendesen ugyanolyan színezetű, vagy csak kissé világosabb, mint a tollon található foltok (fogak vagy keresztsávok), szélessége általában 1,5-2,5 mm. Ezzel szemben a felnőtt madaraknál ez a szegély rendesen fehéres, határozottan világosabb, mind a toll egyéb foltjai, s szélessége kevesebb, mint 1,5 mm. Sőt, néhány egyed esetében csaknem teljesen hiányozhat. (4) További korbélyeg az a szemmel látható vedléshatár a fiatalkori részleges vedlés (március-április) után, amelynek következtében jelentős nagyságbeli különbség mutatkozik a fiatalkori és a végleges nagy karfedőtollak között. (5) A fiatalkori kormánytollakon a rozsdabarna szegély-, vagy fűrészfog-mintázat inkább kiterjedt és erősebben tagolt, mint a már átvedlett, felnőtt kori tollakon. A fiatalok tollain általában több a keresztsáv, azok többé-kevésbé azonos módon vékonyodnak el a toll széle felé, ahol egész kicsik a kiérő kontúrok. E tollak tipikus esetekben rövidebbek és keskenyebbek is, mint a már átvedlett tollak. A felnőtt madarak farktollai sötétebbek is, mint a fiataloké. Ez a bélyeg azonban nálunk kevésbé alkalmazható, mert a szalonka a vonulás előtt, vagy a telelés folyamán (a fiatalok egy része) levedli tollait. Ez utóbbiaknál előfordul, hogy a középső farktoll pár rövidebb, mint a farok teljes hossza. 

 

Erdei szalonka ivar- és kormeghatározás pdf-ben

 

A minta és feldolgozás

 

A vizsgálati anyag minden év március 1. – április 1. közötti vadászidényben kerül begyűjtésre az ország egész területéről, így jól reprezentálja a hazai erdei szalonka méreteket, ivari és korviszonyokat.

A feldolgozás során számítjuk, illetve közöljük az egyes testméret adatok középértékét és annak konfidencia határait, továbbá az adott testméret minimális és maximális értékét ivar és kor szerinti bontásban. Összehasonlításokat végeztünk a testtömeg és szárnyhossz középértékei tekintetében a hím és nőivarú egyedek között. Az összehasonlítások relációi az alábbiak:

(1)  A kakasok és tojók testtömeg és szárnyhossz középértékeinek összehasonlítása pentádonként.

(2)  A kakasok és a tojók testtömeg és szárnyhossz középértékeinek összehasonlítása évenként

(3)  A pentádonkénti, ivartól független testtömeg és szárnyhossz középértékek összehasonlítása.

Az ivari és korviszonyok esetében az egyes éveken, a pentádokon belüli %-os arányokat számítunk és értékelük.

 

Az egyes feldolgozásokat külön publikációkban folyamatosan közreadjuk a Magyar Vízivad Közlemények köteteiben.

 

Kutatásainkról eddig az alábbi publikációk jelentek meg, illetve összefoglaló munkákban történt meg ismertetésük:

 

1. Faragó, S. & Náhlik, A. (1997): A vadállomány szabályozása. A fenntartható vadgazdálkodás populációökológiai alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 315 pp.

2. Faragó, S. (1999): Természetközeli apróvad-gazdálkodás, igény a szemléletváltásra. In: Solymos, R. (Szerk.): Természetközeli erdő- és vadgazdaság, - környezetbarát fagazdaság.  Az MTA Agrártudományok Osztálya Erdészeti Bizottsága, Budapest: 78-92.

3. Faragó, S. (szerk.)(1999): Az apróvad-gazdálkodás stratégiai terve Magyarországon. Vadászévkönyv 2000.

4. Faragó, S. (2002): Vadászati állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 496 pp.

6. Faragó, S. & Pintér, I. (2002): A fenntartható természetközeli vadgazdálkodás feltételrendszere. In: Péterfalvi, J. (szerk.): X. Wood-Tech Erdészeti Szakmai Konferencia Előadásai: 57-67.

 

ERDEI SZALONKA:

 

1. Faragó, S.(1982): Az erdei szalonka vadászata 1970-1980.   Nimród Fórum 1982. jún.: 5-8.

2. Faragó, S. (1985): Trends of woodcock (Scolopax rusticola) bags in Hungary during the last 15 years.  IWRB Woodcock and Snipe Research Group Newsletter No. 11: 33-39.

3. Faragó, S. (1986): Some notes on the woodcock (Scolopax rusticola) bags in Hungary, 1983.  IWRB Woodcock and Snipe Research Group Newsletter No.12.: 12-16.

4. Faragó, S. (1987): Adatok az erdei szalonka (Scolopax rusticola) fészkeléséhez Magyarországon. Madártani Tájékoztató. 1986. Ápr.- Szept.: 30-31.

5. Faragó, S., László, R. & Sándor, Gy. (2000): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) testméretei, a teríték ivari és korviszonyai 1990-1999 között Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 6: 409-461.

6. Faragó, S. (2002): Hogy megmaradhasson a tavaszi szalonkavarázs. A magyar erdei szalonka-vadászat hatásairól először számokban. Nimród Vadászújság 90 (3): 4-6.

7. Faragó, S. (2002): Woodcock hunting in spring – is this old tradition still justified? Compte Rendu – CIC Symposium Becasse de la Commission Oiseaux Migrateurs. 2 mai 2002, Istanbul, Turquie. 20-23 pp.

8. Faragó, S. & László, R. (2002): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2000-ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 9: 323-340.

9. Faragó, S. (2003): Vadászható vadfajaink: Az erdei szalonka (Scolopax rusticola). A Vadgazda 2 (3): 4-6.

10. Faragó, S. (2003): A Magyar Erdei Szalonka Teríték Monitoring 2002. évi eredményei. A Vadgazda 2 (3): 7.

11. Faragó, S. & László, R. (2003): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2001-ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 11: 343-360.

12. Faragó, S. (2003): Trend of the Woodcock hunting bag in Hungary and its effect on the population. WI-WSSG Newsletter 29: 6-8.

13. Faragó, S. (2003): Body dimensions, sex and age relationship of the woodcock (Scolopax rusticola) in Hungary in the 2002 hunting season. WI-WSSG Newsletter 29: 9-10.

14. Faragó, S. (2004): Megtartható-e a tradíció? Magyar Vadászlap 13 (3): 8-11.

15. Faragó, S. & László, R. (2005): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2002-ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 12: 247-261.

 

 

vissza a lap tetejére