Világrészeket átívelő életút

 

 

Witt Lajos

(1898 – 1994)

vasdiplomás erdőmérnök, a vad-és halgazdálkodás oktatója

 

 

Witt Lajos vasdiplomás erdőmérnök 1898. május 30.-án született Bátorkeszin (Esztergom vármegye – jelenleg Szlovákia). Ott végezte elemi iskolai tanulmányait, majd Budapestre került középiskolába, ahol a VIII. Kerületi Főreálgimnáziumban tett érettségi vizsgát. 1917. januárban az első világháború idején katonai szolgálatra vonult be. 1918-ban az erdélyi harctéren teljesített szolgálatot a románok ellen, nagyrészt már a fegyverszünet alatt. Végül ezredével Elzász-Lotharingiába került, ahonnan tartalékos hadnagyként szerelt le. A Felvidék elvesztése után a Bányászati és Erdőmérnöki Főiskola Selmecbányáról Sopronba való áttelepítése miatt, erdőmérnöki tanulmányait csak 1920 őszén kezdhette meg Sopronban, már az újonnan bevezetett szigorlati rendszer kívánalmai szerint.

 

1925. június 18.-án, a II. szigorlat sikeres letétele után kapott erdőmérnöki oklevelet. Gyakorlati működését egy magán erdőmérnöki vállalatnál kezdte. A volt kisszállási uradalom erdőbirtokának az üzemtervi munkáiban vett részt, ahol az állomány felméréséhez szükséges méréseket végezte. 1926. október elsején került a Pápa-ugodi Hitbizományi Uradalomhoz és ott működött a II. Világháború végéig, kezdetben, mint segéd-erdőmérnök, majd, mint erdőmérnök és végül főerdőmérnöki minőségben. Uradalmi szolgálatát erdőrendezői munkakörben kezdte. A terjedelmes (40.000 kh) erdőbirtok üzemtervi és üzemátvizsgálási munkái képezték feladatkörét. Alkalomadtán műszaki feladatokat is meg kellett oldania. Mérnöki tevékenységi köréből az iharkúti keskeny-vágányú gépüzemű erdei vasút tervezési és építési munkái említendők, mint kiemelkedő teljesítmény. A mintegy 10 km hosszúságú vonalrész a Huszárokelő-móricházi erdei vasút meghosszabbítását képezte – nehéz hegyi terepen, egy vízválasztó hegygerincen átvezetve. Az összes mérési munkát Witt Lajos végezte, a tervrajzokat maga készítette, majd az építést is ellenőrizte. 1930-ban vette át az Ugodi Erdőgondnokság vezetését

 

1943-tól ismét katonai szolgálatot kellett teljesítenie. 1944/45 telén alakulatát nyugatra vitték, így került amerikai fogságba. 1946-ban tért vissza Magyarországra és a Győri Erdőigazgatóságnál jelentkezett szolgálatra, ahol, mint erdőművelési előadó kapott beosztást.

 

1951-ben került Sopronba, mint az Erdészeti Tudományos Intézet Kísérleti Állomásának vezetője. Ebben a munkakörben a vezető adminisztrációs munkáján kívül a korszerű erdei maggazdálkodás bevezetésén dolgozott. Ennek során a megfelelő minőségű állományok kijelölése, kezelési utasításuk előírása és a kijelölt állományok törzskönyvezése volt a feladata. Ezt a munkát az egész ország területén az erdei fenyő és tölgy állományokra vonatkoztatva végezte el. Az elkészített törzskönyvi adatokat, 1956 novemberében bekövetkezett menekülésükkor az Állomáson hagyta.    

 

Soproni tartózkodása idején, a Főiskolán – 1953-1956 között – mint meghívott előadó a „Vadgazdálkodástan”-t heti 3 óra keretében tanította. E tantárgy anyagát leírta és a 480 oldalra terjedő jegyzetet a szakmaközi bizottság átvizsgálása és a minisztérium jóváhagyása után a Főiskola tanulmányi osztálya évenként a hallgatóság számára kiadta.

 

1928 februárjában nősült, két fiuk született, akik közül az idősebb, Lajos 1952-ben tragikus körülmények között meghalt. A fiatalabb, Zoltán a Soproni Műszaki Egyetem Földmérő Mérnöki Karán szerzett diplomát.

 

1956-ban az Egyetem hallgatóinak és tanárainak exodusa során Witt Lajos és családja is elhagyta Sopront és az országot. Előbb Ausztriába kerültek, majd 1957 januárjában érkeztek Kanadába.

 

1957. május elsején lépett a University of British Columbia szolgálatába, mint a Zoológiai Intézet Gerinces Múzeumának a kurátora. Ebben a minőségben 1972-ig a Múzeum Emlős- és Madárgyűjteményét több ezer példánnyal gazdagította, részben saját gyűjtéssel, részben más intézményekkel folytatott cserék révén. Kapcsolatban volt a Magyar Madártani Intézettel is. A Budapesti Állatkert részére az Egyesült Államok címermadarát, a fehérfejű rétisast (Heliaeetus leucocephalus) küldte. A UBC csontvázgyűjteményét is jelentősen bővítette, többek között két bálnacsontváz preparálásával. A Múzeum teljes anyagát a tudományos rendszertan alapján osztályozta.

 

1972-ben történt nyugdíjazása alkalmával, „A gerinces gyűjtemény örökös tiszteletbeli kurátora” címet kapta. Az intézmény vezetője egy díszes kulcscsomót adott át Neki, amely örökös szabad belépést biztosított számára, a múzeum helyiségeibe.

 

1958-tól 1961-ig a UBC Soproni Erdészeti Fakultásán (Sopron Faculty of Forestry) folytatta az óhazában megkezdett egyetemi oktatást – a „Vadgazdaságtan” előadásainak magyar nyelvű megtartásával.

 

Witt Lajos 1994. november 13.-án, matuzsálemi korban, 96 évesen hunyt el a kanadai Vancouverben. Utolsó kívánsága az volt, hogy hamvait magyar hazájában, az ugodi földben helyezzék örök nyugalomra. Ezt az óhaját családja 1998. augusztus 28.-án teljesítette, Ugod erdejében (Bakonyerdő Zrt. Ugodi Erdészet). A kiválasztott magaslatot ettől fogva Witt-kilátónak nevezik, ahol emlékét egy emlékkövön tábla és a Witt-pad örökíti meg. Az erdészet üzemi térképén és a turistatérképen a hely egyaránt megnevezésre került.

 

 

Az ismertetést Witt Lajos önéletrajza, továbbá vadász keresztfiának, Jákóy Endre, BSF., MSc. (Vancouver, CA) erdőmérnöknek a kiegészítései, valamint Sipos Péter erdészeti igazgató (Bakony Zrt. Ugodi Erdészet) információi alapján összeállította:

  

Prof. Dr. Faragó Sándor

intézetigazgató, egyetemi tanár, rektor

 

vissza a lap tetejére